Meglehetősen
...nehéz úgy bejegyzést készíteni, hogy a macska itt ül köztem és a monitor között, de azért megpróbálom. Még jó, hogy átlátszók a fülei. Látja a mozgást a monitoron, szóval érdeklődéssel követi még a kurzor mozgását is. Most konkrétan az ujjaimat bámulja, ahogy gépelek. Láttam a neten a múltkor olyan ingyenesen letölthető szoftvert, ami felismeri, ha a macska mászkál a billentyűzeten és lockolja a billentyűzetet, plusz éles hangot ad ki magából. Mivel játék közben már bepróbálkozott, lehet, hogy letöltöm a cuccot. Hátat púposító macska takarta ezt a mondatot, de azért sikerült. Még jó, hogy vakon és tíz ujjal gépelek.
Erre volt tegnap egy poén is. "Te úgy gépelsz, ahogy én recskázok!" (...arról volt szó, hogy igazán elpakolhatnék melóba, elvégre minden adottságom megvan a munkához...) Mire én: "Vakon? Tíz ujjal?" Nekem tetszett. Igaz, elég sok sört ittam (magamhoz képest). Persze búzasört, de képzeld, rizsát nem adtak hozzá. Szóval tegnap volt a főnököm utolsó napja a cégnél. Igazán sajnálom, hogy elmegy. Privátban is jóban voltunk, együtt társasoztunk csütörtökönként. Egy olyan kocsmába mentünk - csak a közvetlen kollégák - , ahol billiárdozni is lehet. De először, vagy két órán át csak dumáltunk. Megtudtuk, hogy egy kanadai faszit fogunk főnöknek kapni, de az még nem most lesz. Addig a közvetlen eggyel nagyobb főnököm lesz a főnök. Azért kíváncsi leszek, hogy egy magyarul nem beszélő kanadai mit fog kezdeni velünk (már velem nem lesz problémája..., de van, aki nem beszél nyelvet magyaron kívül).
Éjfél körül sikerült hazaérnem, de nagyon nehezen, mert a fiúk (a végére csak öten maradtunk) nem akartak hazaengedni. Pedig nekem már nem volt kedvem menni velük, mert Dózsakertben akartak kikötni, nekem meg onnan nem volt kedvem hazamászni gyalog. Azért jó volt, néha még vicces is. Furcsa, hogy egyébként alig látom őket utcai ruhában. Egyébként a második kocsmában és kb. a hatodik sör után (nekem a negyedik) dzsihádot akartak hirdetni.
Ma
...arra jöttem haza, hogy a Narancs beesett a felültöltős mosógépbe, a dob átfordult és a macska a szennyes ruha tetején kuksol - látszólag megmenthetetlenül. L segítségével szerencsére megmenekült. Nagyon hálás vagyok neki ezért.
Nemrégiben
...olvastam a Bőrnyakúak című könyvet. Anthony írja benne, hogy vannak emberek, akik leveleket küldenek az ismeretlen katonának. Utánanéztem a neten, hol lehet ilyet. Van egy oldal, a www.anysoldier.com, ott tök sokan vannak, akik különböző országokba (Irak, Afganisztán) szolgálnak, s leírják, hogy mire van szükségük. Arra gondoltam, hogy az angol gyakorlása szempontjából én is fogok írni egy-két embernek. Sőt, lehet, hogy megpróbálok csomagot is küldeni. Majd meglátom.
Megint
...egy nagyon élénk álom: semmi extra, de nagyon valóságos. Japán voltam. Az állam tűzijátékkal jutalmazta a népet. Úgy oldották meg a biztonságot, hogy jött egy nagyon nagy vonat, hatalmas tartályokkal, amiből kiengedték a vizet. Utána meg a tűzijáték helyett valahogy hirtelen ott teremtek az idegenek. De nem láttam egyet se, csak tudtuk, hogy valami nem stimmel. Sötét volt, az utcák kiürültek, mindenki bezárkózott a lakásába. Én egy ablakkal küzdöttem, az üvegtáblák között rés volt, a kilincs alig tartott valamit. Süvített be a szél. A tévében nem volt adás. Az utcán semmi és senki. De valahogy mégis félelmetes volt. Valaki berohant a lakásba, hogy sehol senki, de látott egy kabátot a földön. Ember nem volt benne.
Mik
...szerepeltek az álmomban: temető, kétfejű csecsemő (csak képen, egy fejfán), sár, hangya, csokoládé, kerékpár, templomtornyok, macska, kukoricaföld.
A macska még egy korábbi álmomból van, de a többire még emlékszem, mert most álmodtam, az előbb.
Sétáltam vissza valahonnan. Ja, temetésről. Akkor hozzátennék pár címszót: lovaskocsi, díszes lovak, temetői menet, himnusz, rendőrök, sírok, temetés, virág.
Szóval egy temetés mellett mentem el (a középsői temetőnél), ahol két rendőrt temettek. Láttam a képeket a fejfán. Aztán megszólalt a Himnusz, én meg összetalálkoztam a családommal, akik nem a temetés miatt voltak ott, hanem, mert a nagynéném pasija adta a lovakat a fogathoz, amin a koporsókat kihozták, s ő maga is ott volt a gyászhuszárok (?) között. Utána valahogy sétáltam vissza, láttam a város templomtornyait. Elmentem egy temető mellett, aminek a sarkában lévő sír felkeltette az érdeklődésemet (amúgy is gyerekkoromban mindig, amíg a többiek a sírokat intézték, én jártam a temetőt és olvasgattam a neveket, évszámokat). Egy kislány sírja volt, valamikor az ezernyolcszázas évekből (álmomban ez valami 8849 volt, de maradjunk az 1849-nél). Egyébként rosszul volt felírva az évszám, mert születési dátumot későbbre írtak, mint elhalálozást. Először azt hittem, hogy a mindösszesen csak egy évet élt kislányról a fejfán két kép van, de aztán rájöttem, hogy ez egy kétfejű kislány. Meg akartam nézni közelebbről is a sírt, így aztán odamentem egy bolthoz, egy régi, inkább múzeum-szerű bolthoz és bementem, hogy megkérdezzem, honnan lehet bemenni a temetőbe. A nő átvezetett a bolton (közben csokit ettem, ami folyton a földre pergett, de felvettem és megettem, ráadásul étcsoki volt, amit nem is szeretek), ki, ahol egy kis kukoricás és felszántott (nagyon sáros) föld választott el a temetőtől. A kisebbik tesóm kapásból elsüllyedt és el is esett. Ott ébredtem fel, hogy őt felsegítem és elkezdem próbálgatni, hogy mennyire fogok elsüllyedni.
Képzeld, Réz
...ma odajött hozzám ex-kövér-sovány a következő szöveggel: mit csinálok az ünnepek alatt? én: csehországba utazom. ő: szabad érdeklődni, hogy miért? én: igen, versenyre. ő: ó, kivel. én: akivel eddig. ő: jaj, megint minden rendben van köztünk? én: nem, de attól még mehetünk versenyre, ahogy eddig. nem? ő: aha, de ha meggondolnám magam és nem csinálok semmit huszadikán, akkor átmehetnék hozzá filmet nézni.
Megállapításaim:
- no önkritika
- no önismeret
- no énismeret
- tudja, hogy gyűlölöm, lenézem, imádlak téged --> mit akar?
Az előbb
...ezt találtam egy blog fejlécében (azt hiszem, hogy Gigi blogja néven dobta ki a google), s mivel nagyon megtetszett, le kell jegyezzem ide:
Láss olyannak, amilyen valóban vagyok. Nem én hazudtam, ha szemed csak a részt látta bennem.
Tanulságos, nem?
Elkezdtem fordítani. Két novellát lefordítottam ma, horrorost, de az egyikben van egy mondat, amivel nem boldogultam. Ha valakinek van ötlete, szóljon. A következő (fél)mondatról van szó: ...looked lots of parts of things big and canine. Még agyalok rajta. Vagyis csak ezen agyalok.
Mikkamakka megmondta tegnap Narancsnak, hogy hozzám költözik. Valószínűleg örült, hogy Famanguszta többet nem fogja tépni. A tollaspárna helyett macska lesz az ölemben. Vagy mindkettő. Mikka azt mondta, hogy Nari annyira boldog lesz, ha velem alhat, hogy a fejemen ülve fog dorombolni egész éjjel. Ebben még majd egyezséget kell kötnöm Narival. Éjjel aludnom kell.
Nagyon éjszaka
...volt, amikor az előbb csörgött a telefonom. Megkérdeztem az embert, aki felhívott melóból, hogy mennyi az idő, de csak annyit tudott mondani, hogy felkeléshez még túl korán van, lefekvéshez meg már túl késő. Szóval fél három. Most meg már nem fekszem vissza, hanem nemsokára bemegyek melóba, mert úgyis van mínuszom bőven.
Nincs semmi extra történés, csak Rézért kell aggódni, mert még mindig nincs munkája. Ezúton üzenem neki, hogy ha haza kell jönnie, akkor amíg Cseperkének ki van adva a lakás, lakhat nálam, sőt, amit tudok, megosztok vele. Az nem sok, mert egy ágyban kell aludnunk, de jobb, mint a semmi. Nagyon remélem azonban egyelőre, hogy beáll valami pozitív változás az életében, mert különben megérdemli. És ne pityeregjen, mert büszkék vagyunk rá.
Exkövérsovány viszont tudja, hogy Norvégiában van, szóval szerintem dándinak jár a szája. Ha még a blogról is tud, akkor pont egy olyan ember olvasgatja a blogot (Rézét), akinek semmi köze hozzá. Mindenesetre megyek, nézegetek állásokat Norvégiában. Még annyi, hogy augusztus 25-től velem lakik Őnagysága, Narancs kisasszony :))!!!!
Finnország
...szuper volt. Vagyis hát voltak negatívumok is, mint a sok utazás, meg az elgémberedett nyak, de végső soron én csak utaztam, nem kellett harminc órát vezetnem.
A legjobb este: amikor finn barátunk és barátnője átjöttek a kempingbe és hoztak mindenféle finom, grillezni való kolbászt (de nem volt kolbász-szerű), meg salátát, kenyeret és nagyon jól laktunk.
A legjobb sztori: az egyik emberke kiadta a lakását négy magyarnak, de mivel mégis kapott munkát a verseny idejére, visszakéredzkedett és az erkélyen aludt, mert az egyszobás, egy darab emeletes ággyal ellátott szobában (amiben már négy magyar aludt) nem fért volna el.
A legjobb fej: talán az a srác volt, aki kamerával vette az eseményeket és nem volt lekezelő csak azért, mert ő éves akkreditációs mellénnyel grasszált.
A legrosszabb pillanat: a helikopter a fejünk felett úgy döntött, hogy szar helyen állunk (tavaly ugyanott álltunk), tömörüljünk be tizenöten egy szikla mögé, aminél speciel én fél fejjel alacsonyabb vagyok, s onnan dolgozzunk. Egy idősebb fotóst megütöttek a rendezők, miközben rendezkedtek.
A legjobb kaja: majd jövőre. Idén csak pizzát ettem.
A legjobb hely: a helsinki piac a kikötőben. Nagyon hangulatos.
A legjobb változás tavalyhoz képest: minden nap el tudtunk menni időben fürdeni, meleg víz is volt.