Snickle
...Dippindunkin (vagyis én) meginvitállak egy kis névcserére. Most kaptam, de nem akarom e-mailben küldözgetni. Eszerint Réz (ha gondot okozna a számolás): Doombah Dippindunkin, vagyis tesók vagyunk. Ha esetleg megunnád a Rézangyalt...
Nem rossz A neve sem: Tootsie Chickenlips. Nem kell sok angoltudás ahhoz, hogy fetrengve röhögjek.
1. A keresztnév harmadik betűjéből jön az új keresztnév:
a = snickle
b = doombah
c = goober
d = cheesey
e = crusty
f = greasy
g = dumbo
h = farcus
i = dorky
j = doofus
k = funky
l = boobie
m = sleezy
n = sloopy
o = fluffy
p = stinky
q = slimy
r = dorfus
s = snooty
t = tootsie
u = dipsy
v = sneezy
w = liver
x = skippy
y = dinky
z = zippy
2. A vezetéknév második betűjéből jön az új vezetéknév első fele:
a = dippin
b = feather
c = batty
d = burger
e = chicken
f = barffy
g = lizard
h = waffle
i = farkle
j = monkey
k = flippin
l = fricken
m = bubble
n = rhino
o = potty
p = hamster
q = buckle
r = gizzard
s = lickin
t = snickle
u = chuckle
v = pickle
w = hubble
x = dingle
y = gorilla
z = girdle
3. A vezetéknév harmadik betűjéből jön a vezetéknév második fele:
a = butt
b = boob
c = face
d = nose
e = hump
f = breath
g = pants
h = shorts
i = lips
j = honker
k = head
l = tush
m = chunks
n = dunkin
o = brains
p = biscuits
q = toes
r = doodle
s = fanny
t = sniffer
u = sprinkles
v = frack
w = squirt
x = humperdinck
y = hiney
z = juice
És ha valaki szeretné érteni is, akkor a www.urbandictionary.com oldalon lehet keresgélni (mert hogy nem tudtam a hivatkozásból hirtelen kiszedni azt a vacakot).
Nashán
...felbuzdulva: „gyerekkori balesetek”. Az első, amire emlékszem, hogy pár évesen téglát sütöttem egy tepsibe a kerítésen. Leesett egy tégla, egyenesen a nagylábujjamra. Nem emlékszem a részletekre, csak arra, hogy tévét néztem, amíg anyám leoperálta az ujjamról a körmöt.
Egyszer akkorát estem, hogy a térdemen lett egy hatalmas nagy seb, amit olyan spray-vel fújt be anyám, amitől egy ilyen „védőbuborék” képződött rajta. Nagyon vicces volt, emlékszem rá, hogy ilyen buborékkal a térdemen mászkáltam.
Egyszer elestem az iskolában az udvaron, de egy kis vérzésen túl nem lett különösebb bajom. A fejemet vertem be. Emlékszem egy új vonalzóra, valamint egy új könyvre az eset kapcsán.
Egyszer az egyik osztálytársam el akart vágni vonalzóval egy darab papírt. Én tartottam a papírt, ő meg szépen hatalmasat csapott a vonalzóval a számra.
Egyszer orrba rúgott egy csaj, aki meg akarta mutatni, hogy milyen harcművészetet tanul.
Egyszer le akartam törni egy ágat, amit következetesen a fa belseje felé húztam, hátha letörik. A fa megunt, odavágott a törzséhez, amitől felszakadt a hátam (nem komoly, csak sebes volt sokáig).
Egyszer, amikor éppen szokás szerint költözködtem, belenyúltam abba az infúzióstűbe, amivel a hasamat szúrták át a piercinghez. Emlékként őriztem. Ezek után azonban kidobtam. Igazából az eset csak azért volt érdekes, mert a seb nem tudott kivérezni, hanem sokszorosára dagadt és mehettünk vele a sebészetre.
A Tátrában gyerekként sikerült egyszer nekivágni a fejemet az éjjeli szekrénynek alvás közben. Csak onnan jöttem rá, hogy ez történt, hogy véres volt a párna, meg rászáradt véres a fejem.
Egyszer nekimentem bicóval egy álló autónak. Nem lett semmi bajom, csak közröhej tárgya lettem. Egyébként azért mentem neki, mert olvastam a bicón.
Három maradandó sebem közül az elsőt úgy szereztem, hogy a nyári szünetben, amikor a mamámmal voltam az oviban, ahol dolgozott, elestem és a fejemet nekivágtam vagy a küszöbnek, vagy pedig az ajtófélfának. Ezt a sebet két öltéssel kellett összevarrni és az ovis székhez való párnákat szorították a fejemhez, amíg el nem állt a vérzés. A mai napig van egy mélyedés itt a fejemen.
A másik maradandó sérülést sajtvágás közben szereztem. Anyámnak volt egy nagy, sárganyelű kése. Nagyon kemény sajtot akartam vele elvágni, de megcsúszott a kés és helyette az ujjamat vágtam el. Mindent összevéreztem, de azt hiszem, hogy anyám nem nagyon aggódott.
A harmadikat pedig úgy, hogy ablakpucolás közben kibillent alólam az íróasztal és én akkorát estem, mint az ólajtó. Amivel nem is lett volna baj, csak éppen a lemezradiátorra estem és mindkét lábamat felszakította az éles pereme. Nem volt veszélyes, csak megmaradt a nyoma.
Egy ilyet a Gurigáék szomszédjában is sikerült esnem, a varrógépasztal borult ki alólam. Az asztalnak letört a fogója, én meg jól bevágtam a lábam.
Felnőttként már egészen rendeződtek (volna) a dolgaim... Ha nem számítjuk, hogy egyszer egy fél emeletnyit estem a lépcsőn. Ez úgy történt, hogy csendben akartam lemenni és ezért – magassarkú csizmában – ügyeltem rá, hogy a lépcső szélére lépjek. A lépcsőfordulóban aztán a legfelső lépcsőn egészen egyszerűen a sarkaim fenn maradtak, én meg előrefelé eldőltem, mint egy krumpliszsák. „Csak” az állam szakadt fel a nyolc-kilenc lépcsőfokos zuhanás során, meg persze lenyúztam a lábam és a tenyerem.
Mostanában (pár éve) csak azért jártam a sebészeten, mert sikerült úgy levágnom a nagylábujjam körmét, hogy többszörös méretűre dagadt az ujjam a gennytől. Nagyon aranyosan leérzéstelenítették és lekapták a körmöt. Az egészben az volt a szörnyű, hogy ez télen történt, amikor nem tudtam cipőt venni a lábamra és papucsban bolondoztam az utcán, meg hogy minden lépcsőbe belerúgtam – a fájóssal. És csak akkor akartam igazán elájulni, amikor nekem kellett átkötözni. Ha éltetek már át szörnyen hosszú, majdnem elájulós perceket, akkor tudjátok, hogy milyen ott állni a kádra feltett fél lábbal és azon gondolkodni, hogy „tépjem, vagy ne tépjem?!”, meg „gyorsan, vagy lassan?!”